Ballo, balláre, vagyis olaszból fordítva bál. Kezdetét vette a báli szezon. Mi más indíthatta, mint a környék közkedvelt bálja, amelyre már szeptemberben elfogytak a jegyek. Indult Sportbálként, és mivel a mulató bálozókra virradt reggel elhozta a Katalinok nagy napját, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy csapásra két legyet is ütöttek a résztvevők.

Miközben szinte az egész világ egyet ért abban, hogy a fiatalok tudományos ismereteinek szintjét növelni kell, és a természettudományokra fordított iskolai óraszámok is ezt kívánják alátámasztani. Egyelőre nem lehet hátra dőlni. Nem, hogy nőne, de csökken az olyan fiatalok száma, akik a tudomány világában képzelik el a jövőjüket. A Csongrádyban a „Tudományok hetével” évről évre éppen a reáltantárgyak népszerűsítésén fáradoznak.

Az óvodák napja alkalmából a szőgyéni oktatási intézménybe várták a szülőket a gyerekek a tanító nénikkel együtt, hogy együtt eltöltsenek egy kellemes délutánt.

Ilyen még Szőgyénben nem volt, pedig nincs híján az író - olvasó találkozóknak könyvtárunk. A Csongrády diákjait bogárfekete kutyus fogadta, a társaság nem kis örömére. Kacsinyecz Krisztián írót kísérte el a gyerekek közé.

A Pázmáneum Társulás és a szőgyéni plébánia szervezésében imakilencedre hívták a hívőket a Nagyboldogasszony-templomba november közepén, hogy együtt imádkozzanak a keresztény családokért, a papságért, és a nemzet lelki megújulásáért.  A szőgyéniek számára más rendkívüli dolgot is tartogatott az imanap.

A költészet és a gyerekek úgy egymásra találtak e röpke óra alatt, hogy a végén ráadást kértek, és ami rendkívül ritka kérdésekkel bombázták a költőt. Sőt szembe is dicsérték. A gyermeki őszinteség kimondatja azt, amit átél a kis szívük.